Sziasztook! Huh, végre ide is eljutottam, és sikerült feltennem. Szóóval, már feltettem a szereplőket a második évadból (azt akartam, hogy legyen meglepi, de még így sem lehet tudni, hogy ki milyen karakter lesz benne, így inkább feltettem), és lecseréltem a fejlécet is, remélem tetszeni fog :) Nem is húzom az időt, jó olvasást :)
És boldog szülinapot a drága csutkám drága "hyungjának", aki miatt Ken a történet része :"D
És boldog szülinapot a drága csutkám drága "hyungjának", aki miatt Ken a történet része :"D
2. fejezet
Nálam jobb
- Ha valaki azt mondta volna, hogy
egy aberrált víziló fekszik a szoba közepén, el sem hittem volna- kúszott be az
agyamba egy gunyoros hang.
- Fogd be, Ken!- morogtam, és a
fejemre húztam az egyik díszpárnát.
- Így még nem tűnsz el…
- Komolyan, nem tudsz békén
hagyni? Menjél ki!
- Hova? Te fekszel a nappaliban!-
szinte hallottam a hangjában, hogy vállat is rántott közben. De várjunk, mi?
Nappali?
Rémülten felültem, és
körbepislogtam. Valóban a kis nappali szófáján hevertem, abban a cuccban, ahogy
hazajöttem.
- Remélem a kisasszony mesélni is
óhajt!- ült le mellém szorosan a barátom, nem törődve, hogy a tenyerem pont a
feneke alatt maradt.
- Ah, Ken, a csontos segged már
megint…- morogtam kihúzva alóla.
- Nem úszod meg… voltál valahol
az este?- nézett rám áthatóan. Tegnap este… iszogatás, az a Yong Guk srác, akit
csak úgy lekaptam, és a boríték… amit végül talán szemforgatva, remélve, hogy
nem nekem szánták, hisz ki ismerne itt, csak a táskámba süllyesztettem.
- Ja, kiszellőztettem a fejemet.
- Miért volt rá szükség?
- Mert telebeszélted hülyeségekkel.
- Ji Min!- förmedt rám
mérgesebben. Nem sokszor hívott a teljes nevemet, általában csak Jimnek
szólított, így tudtam, hogy tényleg mérges rám.
- Csak gondolkodtam… tudod, a
kastélyon. Ezért kimentem, és kicsit megáztam. De találkoztam egy elég
rendesnek tűnő pasival, és iszogattam még vele egy kicsit. Kielégítő volt a
válasz, Ken baba?- majd felálltam mellőle, és a fürdőszobába vettem az irányt,
hogy megmossam az arcomat, hátha attól jobban felébredek, de oda is követett.
- Mi az, hogy iszogattatok? Alig
egy napja vagy itt, és már gyűjtöd a pasikat?
Csak színpadiasan felsóhajtottam,
és a víz alá nyomtam az arcomat.
- Ha nem tudnám, hogy nem látod
bennem a nőt, akkor azt hinném, zavar, hogy ilyesmi történik.
- Ó, én nagyon is látom benned a
nőt…- mondta az ajtófélfának dőlve, mire az orromba ment a víz váratlanságától-
Meg ne fulladj már, hisz tudhattad volna. Nőnek látlak, hisz neked is van két
melled. Csak épp nem a nekem való nőnek.
- Egy idióta vagy, remélem,
tudod!- mondtam, miután beletöröltem az arcom a törölközőbe, majd várakozóan
ránéztem.
- Most egy ölelésre vársz?- vigyorodott el.
- Nem, arra, hogy kivonszold a
seggedet, mert azért nem vagyunk még olyan kapcsolatban, sajna négy év után
sem, hogy előtted megfürödjek.
- Meg még olyanban sem, hogy
kitaláljam a gondolatodat!- morogta a szemét forgatva, miközben kifelé indult.
- De arra rájöhetsz, hogy most
legjobban egy kávéra vágyok…- kiáltottam utána.
- Én meg egy bikinis
lánycsapatra, akik hagyják, hogy nézzem őket, mikor fürödnek!- kiáltott vissza,
mire elvigyorodtam. Imádtam a legjobb haveromat.
*
Mikor emberi fejet varázsoltam
magamnak végre, és Ken mégiscsak készített nekem egy jó erős kávét, akkor
jutott eszembe, hogy valamiről megfeledkeztem, így a telefonomért nyúltam.
Megnyitottam újra az sms-eket, és
végigolvastam Byung Hun tegnapi agymunkáját. Komolyan azt hitte, hogy… hogy
hajnalban majd válaszolok neki?
Mindössze egyetlen egy szót írtam
be neki, ami egy „Oké” volt. Annál többet nem érdemelt tőlem, és bár elég
meghitten váltunk el, annak idején, most valamiért megint az az érzésem volt,
hogy utálnom kell. Talán más lett volna, ha mihelyst meglát, magához húz, és
addig ölel és csókol, ameddig meg nem halunk? Akkor másképp viseltettem volna a
dolgok iránt? Nem is tudom, és már soha nem is tudom meg.
Két perc múlva vissza is írt, de
ezúttal rövidre fogva, ő is csak egy „Rendben” válasszal elégedett meg.
- Ki az?- nézett rám Ken. Nem
tartottam pofátlannak, hogy tudni akar az emberekről, akikkel beszélgetek, hisz
általában megosztottuk egymással.
- A másik vevőjelölt. Ma
találkozok vele.
- Menjek veled?- mosolygott rám,
miközben kezébe vette a Tv kapcsolóját. „Ó,
és azt elfelejtettem mondani, hogy egyedül gyere”
- Nem, nem szükséges, megoldom,
nagylány vagyok!- mosolyogtam.
- Ahogy gondolod!- majd
bekapcsolta a készüléket. Ismét a hírek mentek, pont a tegnap esti robbanásról-
Komolyan, hogy a hírekben mindig ilyen rossz dolgok mennek…!- majd kapcsolt is
át valamilyen sportcsatornára, de kikaptam a kezéből a kapcsolót, és
visszaléptettem.
- Bocsi, ez érdekel!- vontam
vállat, majd figyelmem a tvnek szenteltem.
-
Még mindig nem tudják az okát, a tegnap este bekövetkezett
metrószerencsétlenségnek. Szakértők szerint a szerelvény kigyulladhatott,
mielőtt célját elérte volna, és berobbant az alagút. A külváros kevésbé lakott
területén robbant fel, de a közelében lévő házakat is maga alá temette a nagy
detonáció. Eddigi halottak száma hetvenhárom, közöttük, a pont azon a területen
élő, Kim Yoon Shik, aki országunk Nobel díjas írója volt, az Észak Koreából
szökött férfi tavaly kapta meg a díjat, híres, ’Északi vagyok’ című regényével.
Ő tegnap éjszaka otthon tartózkodott, de a robbanás elérte a házát, így az maga
alá temette. Már nem tudták megmenteni az életét. A kormány hivatalos szóvivője
szerint jövő hét hétfőn róhatjuk le tiszteletünket a nagy ember előtt egy
gyászszertartáson. A fejleményekről folyamatosan tájékoztatunk mindenkit…
Lenémítottam a készüléket, és
meredten bámultam magam elé.
- Kim Yoon Shik meghalt?-
motyogtam.
- Én csak névről ismertem…-
mondta a fiú elhúzva egy kicsit a száját.
- Én olvastam a könyvét, valami
zseniális volt. Jövő héten lett volna könyvbemutatója, el akartam menni… De ez…
Szörnyű…- kedvtelenedtem el- Hányan meghaltak már… valószínűleg valami emberi
hiba miatt…
Emberi hiba… egyszer én is maga
alá temettem egy iskolát, hogy voltak ott emberek. Bár ők rosszfiúknak
számítottak, mégis…. mégis kísért néha az emléke. A tudat, hogy gyilkos vagyok…
- Ja, elég gáz. Ezért mondják,
hogy a jövőben a járművek vezetői egy emberből, és egy kutyából fognak állni. A
kutya azért, hogy megharapja az embert, ha hozzá akar érni a géphez.
Kicsit elmosolyodtam, de közben
még mindig rossz érzésem volt a balesettel kapcsolatban.
- De akkor is… Kim Yoon Shik
nagyszerű ember volt, és biztos vagyok benne, hogy lett volna még benne több
is. Kegyetlen a sors.
- Az… De a nagy emberek még a
haláluk után is nagy dolgokat tesznek.
- Igaz… Ő már történelmet írt így
is…
- Így van… és nyugodjon békében.
Elmegyünk ebédelni valahová? Kilyukad a hasam, te meg sokáig aludtál!- lépte át
gyorsan a témát, amiért egy kicsit hálás is voltam.
- Menjünk… aztán pedig
felkészülök a mindent elsöprő beszédemre azzal a pojácával, aki azt hiszi,
megkaphatja a kastélyomat!
*
A megbeszélt idő előtt jóval már
elkezdtem készülődni, legalább ötször átöltöztem, háromszor újrasminkeltem
magamat, mert valahogy mindig találtam hibát. Végül mindig kilyukadtam ott,
hogy nevetséges, amit csinálok, mégis folytattam. Hisz általában az ember akkor
tesz ilyet, mikor jó benyomással akar lenni valakire, de én…? Ismertem őt már
régen. Volt egy lehetőségem, de hagytam, hogy elszálljon. Nem tudom, hogy jó
döntés volt-e, de már kár ezen rágódni. Ő továbblépett. Én meg itt folyamatosan
a tükörben bámulom magam, hogy vajon vagyok-e elég jó…
- Szánalmas vagy, Yoo Ji Min!- mondtam
a tükörképemnek fennhangon- Szánalmas vagy, Yeon Sun Ah! Annyi pasi van a
világon, bárkit, csak ne őt! Ma megbeszéled vele a dolgokat, és utána próbálod
elkerülni. Amennyire csak lehet. Oké?
- Magadba beszélsz?- kiáltott be
hozzám Ken, mire inkább csak elhúztam a számat, de nem válaszoltam.
Végül egy egyszerű, de csinos
csőfarmert vettem fel, a csizmámmal, egy inggel, és hozzá illő blézerrel. Egy
érett nőnek akartam tűnni, mégis úgy éreztem, hogy még az evéshez is szakállkát
kéne feltűznöm, ha nem akarnám leenni magamat.
Hogy akarsz így te egy intézmény
élére állni?
Tudtam, hogy nincs túl sok
tapasztalatom, de mégis akartam.
Így hát elhagytam a hotelt, és
fogtam egy taxit, ami a Byung Hunnal megbeszélt helyre vitt.
*
Nem mondom, hogy nem volt gyomorgörcsöm,
mikor kiszálltam a megbeszélt kávézó előtt. Bevallom, még az is megfordult a
fejemben, hogy elszaladok, mert nem vállalom, ami ezután következik, de végül
lenyomtam a kilincset.
Most, hogy fel voltam készülve a
vele való találkozásra, még inkább pattanásig feszültek az idegeim. Rosszabb
volt, mint egy első randi előtt egy normális embernek. Hisz nem tudtam, mire
számítsak.
Az ajtó megmozgatta az ajtó
feletti kis szélcsengőt, így a pult mögött dolgozó pincér azonnal széles
mosollyal köszöntött. Fejemet körbeforgattam, hogy lássam a fiút. Biztos voltam
benne, hogy itt van, hisz én direkt késtem tíz percet. Tudtam, hogy ő nem fog.
Betartotta az ígéretét.
Egy pillanat múlva ezt igazolni
is tudtam. A kávézó egyik sarkában ült egy asztalnál, de rálátott az ajtóra, és
szemét rajtam függesztette, valószínűleg mióta beléptem. Megdermedtem, és csak
bámultam. A lábaim nem akartak mozdulni felé, olyan áthatóan nézett. Ismét
megrohamoztak az emlékek.
Fejét kicsit elfordította, és
szája sarkába kis mosoly költözött. Ez volt az, ami elindított felé mégis,
magabiztosnak tűnő, ám belül remegő léptekkel.
- Késtél!- mondta a torkát
megköszörülve mikor elé értem, és kihúztam a vele szemben lévő széket.
- A forgalom ma kifejezetten
megőrült!- sóhajtottam kiszáradt számat végignyalva.
- Ugyan már, tudom, hogy direkt
csináltad- akár még évelődőnek is lehetett volna nevezni a hangját. Legutóbb
voltak körülöttünk mások is, vissza kellett fogni magunkat, de most, hogy csak
kettesben voltunk... nem tudtam, mennyiben változtak az erőviszonyok.
- Ennyit megérdemelnél a hajnali
üzenetekért.
- Felébresztett?- ez egy kaján
vigyor volt.
- Nem hinném, hogy lényeges!-
húztam el a szám.
- Akkor végülis kiegyezünk a
tegezésben, Ji Min kisasszony?
- Ha ragaszkodsz hozzá!
- Remek! Így sokkal kényelmesebb.
Valahogy nem állt a számra.
- Bevallom, nekem sem…- felnéztem
az arcára, és nem kerülte el a figyelmemet, mennyire éberen ügyel minden
rezzenésemre. Mire számít?
- Mit hozhatok?- állt meg
mellettem a pincér fiú, mire felpillantottam, megtörve a szemkontaktust.
- Egy karamellás cappuccinot,
kérlek!
Mikor elsietett visszafordítottam
a fejemet.
- Szóval…. miről is akartál
beszélni velem?
- Az igazság az, hogy… Ez kicsit
így kényes, mert én…- kicsit felnevetett, ami még jóképűbbé varázsolta. Eszembe juttatta, hogy a gimiben mennyire ritkán láttam a felszabadult nevetést. Tényleg
sok minden változott. De nem tudta tovább mondani, mert pityegett a telefonja,
amit azonnal kezébe is vett. Láttam valami különös érzelmet átsuhanni íriszein,
mintha rendkívül feszengene magában, de ezt igyekezett leplezni.
Talán rossz hírt kapott?
- Baj van?- kérdeztem rá nyíltan.
- Nem. Valaki csatlakozik
hozzánk!- mondta végül
Az én agyam azonnal a szemem elé
vetítette az összes, négy évvel ezelőtti barátomat, akik szóba jöhettek.
Nem,
könyörgöm, csak őket ne!
- A menyasszonyom egy percen
belül itt van! Beszélni akartam veled előtte, de te sokat késtél.
Ne!
Hirtelen éreztem, hogy minden vér
a lábamba áramlik, és ha nem ülnék, most bizony összeesnék. Hisz erről nem volt
szó! Ő is mondta, hogy ne hozzak senkit, erre meg ő… Inkább jött volna Sapó,
vagy Changjo, vagy akárki… Csak ne valaki, aki… aki megkapta azt, amire a négy
éve legjobban vágytam.
- Remélem nem kellemetlen!-
szorította össze az ujjait a mobilja körül.
- Ugyan!- igyekeztem megemberelni
magamat, és közömbösen viseltetni a téma iránt, de egy óriásit nyeltem, és a
szívemet a fülemnél hallottam dörömbölni..
- Ő szeretett volna veled
találkozni!- köszörülte meg a torkát.
- De ugye nem…- ijedtem meg,
hirtelen félredobva az összes eddig felállított szabályt. Megijedtem, hogy tud
rólam. De a velem szemben ülő félbeszakított.
- Nyugi, nem tudja- rendezte el
ennyivel- Csak azt, hogy van egy másik vevőjelölt.
- És miért akar velem találkozni?-
lett hangom hirtelen ellenséges.
- Mert szeretne neked valamit
mondani!- képzelődtem volna, vagy tényleg roppant kínosan érezte volna magát?
Talán ilyen ronda a menyasszonya, hogy szégyelli? Nem, biztosan nem…. talán
csak kellemetlenül érzi magát annak tükrében, hogy mi történt közöttünk. Persze
az már semmit nem jelent. Hiába váltunk el úgy, hogy na majd ha újra
találkozunk, akkor már csak az örökkévalóság választ el minket, mindketten változtunk.
Már elvileg felnőttek voltunk. Lehettünk barátok gyerekként, kívánhattuk
egymást kamaszként, de… ezek a dolgok nem tartanak örökké, ugye?
Hiába érzek furcsa, erőteljes
lüktetést a szívem táján, ha rá nézek, ez csak az emlékek hatása. És szinte
vártam is, hogy meglássam azt a nőt, akit el fog venni. Valahogy szerettem
volna élcelődni róla magamban. Ha gonoszság is volt a részemről, ki akartam őt
nevetni, hogy milyen nővel kell leélni majd az életét, és milyen szörnyű élete
lesz a továbbiakban. Kicsit azt akartam, hogy magába bánja, hogy nem én vagyok
mellette, hogy nem engem szeret, még ha ez őrültség és lehetetlenség is volt,
hisz én végeztem a még el sem kezdődött kapcsolatunkkal anno. Nem tudom, miért
esett volna jól. Talán felébredt bennem az egészséges, mindig is létező
ellenszenv Byung Hun iránt. Hisz ha nem vagyunk együtt, akkor mi mindig keresztbe teszünk egymásnak, ez mindig így volt, és így is lesz talán, míg a
világ a világ.
Annyira elmerültem a
gondolatokban és a megérkezett italomban, hogy csak arra rezdültem össze, mikor
egy édes lány hang törte meg a csöndet.
- Byung Hun!
A kezem megállt a hab kavargatása
közben, és fejemet lassan hátrafelé fordítottam, hogy lássam azt, aki nagy
valószínűséggel az előttem ülő fiúnak, annak, aki iránt egyszer gyengéd
érzelmeket tápláltam, a jövendőbelije.
Mikor megláttam, egy szőkített
hajú, gyönyörű mosolyú lányt, szinte elakadt a szavam. Nem tudom, talán az is
kevésbé rendít meg, ha Da Heet, vagy Na Eunt látom meg, mint ezt az ismeretlen
lányt, aki kinézetre tökéletes volt
- Yoo Ji Min, ő itt Choi Jun Hee,
a menyasszonyom!- köszörülte meg a torkát, mikor a lány lehuppant mellé, és
barátságosan megdöntötte a fejét üdvözlésképp.
- Hívj csak Junielnek!-
mosolygott töretlenül- Az egyetemen is mindenki így hív, szinte már nem is
hallgatok a rendes nevemre.
Juniel… ez a név pont illik egy
ilyen tökéletes lányhoz. Felkészültem, hogy kinevessem, de csak én szégyenültem
meg. Ez a lány nyilván nem állt ma órákat a tükör előtt, egész nap ebben a
ruhában volt, de így is klasszisokkal jobban nézett ki nálam.
És egyetemista lenne?
- Örvendek, Ji Min vagyok!
- Hallottam már rólad, Byung
Huntól- fűzte az ujjaikat össze alig észrevétlenül, de nekem azonnal feltűnt. A
fiú mintha az én reakcióimat leste volna minden kis mozdulatra, ezért vigyáznom
kellett, nehogy túl nyilvánvaló legyen, hogy mennyire zavarban érzem magam.
Szabadulni akartam innen. És fejemet a falba verni, amiért azt reméltem, hogy…
Nem is tudom, mit reméltem.
- Biztos nem mesélt túl sok
kedveset, tekintve, hogy riválisok vagyunk- hangom kissé távolságtartó volt, de
a lány barátságos természetéről ez simán lepattant. Valahogy úgy éreztem, ha a
világ összeomlani készülne, ő akkor is így mosolyogna. És nem azért, mert
ostoba, és nem fogná fel a jelentőségét. Hanem mert megpróbálná a jót keresni
mindenben. Bennem ez a tulajdonság valahogy születésemnél kimaradt.
- Ugyan már, azt mondta, hogy
szimpatikus vagy. Ezért is jöttem ide, miután tegnap megvetettük a dolgokat. Az
iskolával kapcsolatban…
Az iskola… amit mindketten
akarunk… nem is tudom… A gyomrom hihetetlen méretűre zsugorodott össze, és úgy
éreztem, hogy hányingerem van.
- Várj!- szakítottam félbe úgy,
hogy végig sem gondoltam igazán, mit akartam- Én is döntésre jutottam tegnap.
Talán jobb lenne, ha… én mondanám el először…
Erre csak mindketten döbbenten
néztek rám, várakozóan, mire lehunytam a szemem, és éreztem, hogy szilánkjaira
hullik négy év álma, de muszáj volt.
- Lemondok a kastélyról. Hisz én
nem is vagyok idevaló, sem… és ti egészen biztosan jobb gazdái lennétek. Nem
tudom, miért kergettem egy ilyen álmot, a legjobb barátom is folyton a fejemhez
vágta… De csak azt akartam mondani, hogy nem kel aggódni miattam. Félreállok!
Magam sem hittem, hogy ilyen
könnyen meghátrálok. Byung Hun nem lett volna akadály. De a boldogsága ezzel a
nővel a szívembe döfött. Neki pont egy ilyen nőre volt szüksége, nem rám, rám,
aki folyton csak a rosszat látja mindenben, hiába akar változni. Neki szüksége
volt egy ilyen szerető lényre. És én ezt annyira nem akartam végignézni… inkább
elmenekültem volna.
De miért fáj mégis ez belül?
Miért esz meg a bűntudat, ugyanakkor a féltékenység? Sokkal jobban örültem
volna egy üresfejű tyúknak… De ez a nő tökéletes.
Így gyorsan a táskámhoz nyúltam,
hogy felpattanva otthagyjam döbbent kettősüket, mikor Juniel rémülten
felkiáltott.
- Várj, Ji Min!- hogy ilyen
közvetlenül mondta a nevemet, így megtorpantam, és rá emeltem a tekintetemet- Mi
nem ezt akartuk mondani neked! Nem akartunk elüldözni. Byung Hun mesélte, hogy
te egy árvaházat akarnál benne üzemeltetni. Nem tér el annyira az ő ötletétől.
És ha két ember dolgozik rajta, akkor pénzben is, és energiában is feleződik a
dolog, ötletben meg duplázódik. Nem tudom, hogy képzelted el ezt a dolgot, de…
nem lenne ennek akadálya.
- Hogy együtt dolgozzunk az
ügyön?- nem is tudom, az is kevésbé lepett volna meg, ha génkezelt bárányokat
akartak volna szaporítani a kastélykertben. De… Együtt?
- Igen, Juni találta ki tegnap,
így rá hagytam, hogy mondja el neked. Talán tőle jobb szívvel fogadod- mondta
határozottan a fiú.
- Hát én… én nem is tudom, mit
mondjak!- rázta a fejem döbbenten. Úgy éreztem, ez a nap már nem rejt több
meglepetést, aztán nézzenek oda…
- Igaza volt Byung Hunnak,
tényleg szimpatikus vagy, biztos közös nevezőre tudnátok jutni. Gondoljatok
arra a sok gyerekre, akit ezzel az együttes erővel segíteni tudnátok. Jó,
tudom, elfogult vagyok, hiszen gyerekorvosnak készülök, de… tényleg így van.
Kérlek, gondold át, és ne hagyd a témát ilyen meggondolatlanul!- mosolygott
rám, és kicsit elkaptam róla a fejem, és egyenesen Byung Hun szemei közé
meredtem. Ő nem akarhatja ezt. Nem akarhat velem együtt dolgozni. Nem akarhat
minden nap látni. Vagy már tényleg ennyire nem számítanék a szemében?
- El kell mennem a mosdóba,
mindjárt jövök!- állt fel Juniel az asztaltól, majd ellépdelt a mellékhelyiség
felé. Mintha direkt hagyott volna minket itt kettesben, pedig fogalma sem
lehet, mekkora indulatok szabadultak most ki belőlem.
- Ezt nem gondolhatod komolyan!-
vágtam egy erős fintort a fiúra, akit látszólag nem lepett meg az ellenszenvem.
- Miért ne gondolnám?- kérdezett
vissza könnyedén.
- Mert ez… képtelenség.
- Egy okot mondj, hogy miért?
Hisz nem ismerjük egymást, lehet, hogy jól kiegészítenénk egymást!- dobolt
ujjaival az asztalon- Mármint a munkában, természetesen.
Persze, hisz ebben egyeztünk meg,
de úgy tűnt, változott az alapfelállás.
Így döntöttem. Egyszerűen nem
bírtam már tovább ezt az idióta színjátékot. Nem tudok úgy csinálni, mintha
semmi nem történt volna.
- Négy éve mondtam valamit-
vágtam közbe, mire kicsit összerezzent. Láttam, ahogy engem nézett,
fontolgatja, hogy mit reagáljon. Legyen értetlen, vagy egyszerűen vegye
tudomásul, hogy most a múltunk került terítékre.
- Sok mindent mondtál- lett
hirtelen hangja üres.
- Azt mondtam, ha újra
találkoznánk, akkor… csináljunk úgy, mint akik nem ismerik egymást.
- Ezek szerint nem működik, ha
szóba hoztad- dőlt hátra, de mintha fel is engedett volna. Neki is kellemetlen
lehetett, hogy nem tudjuk rendesen megbeszélni.
- Így van. Elhamarkodott döntés
volt.
- Más is elhangzott akkor, amikor
utoljára találkoztunk- mintha zavarban lett volna. És engem is feszített valami
odabent. Hisz tudtam, miket mondtunk egymásnak, mielőtt utoljára megcsókolt
volna, és ott hagyott volna a sírnál.
- Az nem számít- mondtam végül
lassan, kétszer átgondolva- Gyerekek voltunk. De nem kell tettetni, hogy
idegenek vagyunk… Reméltem, nem fogunk olyan gyakran találkozni. Senkinek nem
akarok sebeket felszakítani.
- Az én sebeim begyógyultak. A
tieid?
- Fogjuk rá! Nem volt könnyű…-
hajtottam le a fejemet- Hagyjuk a múltat. Továbbléptünk, ez a lényeg!- éreztem,
hogy megremeg a hangom, és a mellékhelyiség felé néztem, hátha visszatér a lány,
de nem láttam mozgást- De nekem van valami, amit tudni akarok… A… többiek… ők…?
- Mindenki jól van!- mondta
halkan- Eleinte hiányoztál nagyon mindenkinek...
- Eleinte…- suttogtam utána
mosolyogva fájdalmasan.
- De aztán hozzászoktak…
hozzászoktunk. Négy évre eltűntél. Azt hittük, csak hirtelen felindulás volt,
de te lenyomozhatatlan voltál. Így… nem tehettünk semmit. Fene gondolta volna,
hogy így felbukkansz majd…
Az asztal alatt összeszorítottam
a kezemet, és próbáltam nem láthatóan remegni, ahogy emésztettem az információkat.
Legszívesebben kifakadt volna belőlem az a kérdésrengeteg, ami a többieket
érintette. És persze, őt magát is. De valahogy a menekülési kényszerem erősebb
volt.
- Bájos lány!- csúszott ki a
számon.
- Az!- mosolyodott el kínosan, de
ugyanakkor büszkén- Jobbat nem is kívánhatnék.
- Azok után, megérdemelsz egy
ilyen nőt.
- Próbálom kiérdemelni!-
helyeselt, mélyen a szemembe nézve, mintha tőrt döfött volna belém.
- Ne mondd el neki, ki vagyok,
kérlek.
- Azért nem vagyok ennyire
bolond, hisz tudom, miért váltottál személyazonosságot, ha a neved maradt is.
Ami meg nem is feltűnő, a Ji Min az egyik leggyakoribb néz.
- Így van… A többieknek sem,
kérlek. Nem… még nem érkezett el az idő, hogy ismét szembe tudjak velük állni.
- Értem!- bólintott, továbbra sem
engedve el a szemeimet. Gyönyörű bogarai voltak a mélyén, egészen bele tudtam
feledkezni. Szinte éreztem, hogy az én szememből könnyek akarnak szabadulni, de
nem engedhettem, hogy gyengének lásson. Olyannak, akit ennyivel legyőz. Hogy
csak rám néz. Ennyi év után is.
Üzenetet kaptam, így zsebemhez
nyúltam.
Kentől jött, érdeklődött, hogy
minden rendben van-e. De rendkívüli potenciált láttam bele.
- Úgy tűnik, mennem kell. A
barátom bajba keverte magát, így…. muszáj segítenem neki!
- Megértem!- ajka furcsán megrándult,
mintha tudta volna, hogy nem mondok igazat- A válaszod pedig a lehetőségre…?
- A
héten megüzenem, mindenképpen. De át kellesz gondolnom. Nagyon sokat
gondolkodnom… Nem tudom, hogy menne-e ez nekem…- ráztam a fejemet és kezemet
ökölbe szorítottam.
- Várni
fogom a hívásodat…- biccentett, mire kapkodva magamra kaptam a kabátomat, és
menekültem volna, magamban azért hálát adva, hogy ennyivel elintéztük a dolgot, és sikerült kulturáltan megbeszélni, mikor beütött a bomba. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, de kissé
gunyorosan felnevetett- Azért jó tudni, hogy hülye régi ígéretek miatt nem
fogod követelni az elsőszülött fiamat.
Ledermedtem.
Most komolyan visszaváltott abba a bunkóba, amire tisztán emlékeztem? Úgy
tűnik, hogy ha nincs közöttünk kifejezett kapocs, akkor utáljuk egymást. De ez tényleg több volt a soknál. Hitetlenül felnevettem, és visszapillantottam rá.
- Még
jó, hogy nem vagyok már az a hét éves lány, aki vakon követte a legjobb barátját,
sem az a tini csaj, akit simán megkaphattál, csak meg egy kicsit lenyűgözted a
titokzatosságoddal. Megváltoztam. Már nincs szükségem olyanokra, mint te.
- Mint
mondtam- dőlt hátra diadalmasan, mintegy látva, hogy felhúzott- Nagy szerencse!
- Semmit
nem változtál! Nőj fel!- forgattam a szememet, majd a pénztárcám a kezembe véve
indultam a pulthoz, hogy rendezzem a számlát, de a fiú utánam szólt.
- A
vendégem voltál!
Megtorpantam,
és fájdalmasan hátranéztem.
- Erre
semmi szükség… Byeongari!
Láttam,
hogy megrezdül, és tágra nyílt szemekkel néz rám, pedig nekem is csak úgy
kicsúszott, nem terveztem emlékeztetni még jobban a közös múltunkra. De
legalább enyém maradt az utolsó szó. Így gyorsan hátra arcot csináltam, és a
pulthoz érve végül mindhármunk számláját egyenlítettem. Nem akartam senki
lekötelezettje lenni. Pláne nem az övé.
*
Már nem is emlékszem, hogyan
keveredtem ahhoz a bárhoz, ahol már a második felesemet húztam le, mikor
leesett, hogy mennyire szánalmas is, amit csinálok. Ahogy kiszabadultam onnan,
szinte rohanvást kaptam el egy taxit, és a hotelem közelébe kérettem magamat.
Majd az első szembejövő, még csak nem is túl kecsegtető helyre bementem, ahol
alkoholt árultak. Nem, nem lettem alkoholista, hiába volt már a második nap
zsinórban, mikor ezzel nyugtattam az idegeimet, egyszerűen csak ki akartam
szabadulni a gondolataim béklyójából. És erre ez volt a leggyorsabb megoldás, amit hirtelen találtam. Más ember talán elmegy futni, vagy énekel a zuhany alatt, de én... mint említettem, a szánalmasabb kategóriába tartoztam. És ezt tudtam is magamról.
- Hozhatok még valamit,
kisasszony?- fordult felém a pult mögött álló fiú, egy csábos mosollyal.
- Kéne?- tettem fel a kérdést,
végiggondolva a Byung Hunnal való találkozás perceit. Juniel rohadt tökéletes.
Minden pasi álma egy ilyen nő szerintem. Egy ilyen még tuti, hogy Kennek is az
esete. Ahj, nem tudom, hogy mit kéne tennem. Ez az ajánlat olyan váratlan volt,
hogy hirtelen a viszonylag gyors felfogású agyammal sem tudtam semmilyen választ
adni, ami megállta volna a helyét. Még hogy együtt vele? Velük? Ahj, mindennél
jobban akartam azt a kastélyt, de… nem bármi áron. Nem mehetek ebbe bele, ha
csak nem szándékosan azt akarom, hogy sérüljek. Mert valószínűleg én lennék az, aki
a rövidebbet húzza, hisz ő már teljesen továbblépett. Vagy pont ezért kéne
maradjak, hogy ne higgyem azt, hogy bármit is vesztettem azzal, hogy nem
maradtam, hisz egy bunkó seggfej még mindig, hiába hittem, hogy egymásért
megváltoznánk…?
- Igen, azt hiszem el kéne még
egy!- mosolyogtam fel a srácra már egy kicsit instabilan, mire csak
elkészítette nekem, és elém tolta.
- A következő a ház vendége, ha
megadod a számodat!- kacsintott.
- Én inkább fizetek érte!-
fintorogtam, és egyben lehúztam a piát- Azt hiszem, egy életre végeztem a
pasikkal!
- Én is sokszor jutottam már erre
a pontra!- szólt mellettem egy hang, mire odakaptam a fejemet. Mellettem egy
valamennyivel idősebb lány állt, valószínűleg most érkezett, nem hallhattam,
hisz még a kabátja is rajta volt. Viszont vagány stílusa így is átütött, kezdve
egy olyan magas sarkúval, hogy előbb másznám meg a Himaláját, minthogy
felvegyem. Merész sminkje miatt egy pillanatig elgondolkoztam, hogy mivel
keresi a kenyerét, de elvetettem. Egyáltalán nem olyan lánynak tűnt. Menő volt,
nem ribancos.
Kis fintor ült az orrán, és
lesajnálóan nézett a helyre. Mintha semmi kedve nem lett volna bejönni.
Egyszerűen csak muszáj lett volna neki. Mondjuk nem értettem, hogy ki
kényszerítette volna. Hisz alig voltunk odabent, ilyen időben sokan inkább
otthon maradtak, hisz még mindig zuhogott.
- Akkor biztosan megértesz!
Meghívhatlak egy italra?- kérdeztem, hisz már semmi nem érdekelt.
- Nem, kösz, vezetek!- húzta az
orrát továbbra, és felült mellém a bárpult egyik székére, és csábos mosolyt küldött a
pultos fiúra..
- Akkor tudnám, minek jöttél
ide…!- sóhajtottam, de mivel idősebb volt nálam szemmel láthatóan, nem nagyon
akartam tiszteletlennek tűnni. Így csak magamnak kértem még egyet, de ezt dupla
olyan erősre. Franc akart már plusz energiát fektetni a részegedésbe is. Ken
közben folyamatosan hívogatott, de mivel semmi kedvem nem volt most hazudni
neki valamit az érzelmeimről, ezért csak kikapcsoltam a telefont.
Az utolsó rendelésem teljesen
beütött, éreztem, hogy kóvályog a fejem. Valamennyi pénzt az asztalra dobtam,
és nagy nehezen lekászálódtam a bárszékről a nő mellől, aki időközben csak egy
alkoholmentes sört rendelt, de nem tágított onnan, és kacsázva, ami nekem
teljesen egyenesnek tűnt, elindultam az ajtó felé, de nem értem el odáig, olyan
szintű szédülés jött rám, hogy azt hittem, menten összeesek. Majd éreztem, hogy
két kar a hónom alá nyúl, és mielőtt elnyelt volna a sötétség, még hallottam az
eddig mellettem ülő nő kuncogó hangját a fülemnél.
- Így kissé megkönnyítetted a
dolgomat, túlélő kislány!
Waaaaaaaaaaaa^°^
VálaszTörlésEz az font van a kovi resz!♥
El nem tudom mondani hogy mar mennyire izgatott voltam:D
El sem hiszem hogy L.Joenak van menyasszonya:o
Ez egy kicsit mellbeutott♥:D
Bar mar az elso reszbe lehetett tudni mert szobajott a gyuru de.......!:D ♥
Jaj istenem es nem hittem hogy pont a menyasszonya fog beesni a kavezoba!♥:D
Es a csaj is olyan tokeletesnek tunik:o
Nem tudom hogy Ji Min mit fog kezdeni!!:o
De azert L.Joenak megmaradtak a kocsog beszolasai!♥:D
El is hiszem hogy Jimmy merges ra!♥:DD
En is az lennek:D
Jaaaaj es a csaj elmegy inni:'D
Nagyon kivancsi vagyok hogy ki lehett azaz idosebb no!^^
Arra meg inkabb hogy ki kapta el!^^♥
Baaaaar van ra tippem hogy ki lehet az a szemely!♥
Nem is tudom hogyan fogom kibirni a kovetkezo reszig!♥
Nagyon-nagyon varom folytatast!!! ☆♥♥♥♥♥
Sok szerencset az irasaidhoz!♥
Puszillak♥♥
Szia :D A sok szívecskétől hirtelen azt hittem, hogy nem is nekem küldték... általában nem szeretnek az emberek :"D De nagyon jól esett. Hát igen, van menyasszonya, most már 100%ig. L.Joe nem is önmaga lenne, ha nem szólogatna be szegény főhősünknek... ezek után bárki le akarná magát inni. Hát hogy pontosan ki volt a nő, és miért kapta el, majd kiderül a következő részből :) Ígérem, megpróbálok sietni vele :) Köszi, hogy írtál!
TörlésMiajóisteeeen!!! Mi volt ez a végén??? Ez a megszólítás.... csak nem valaki aki tudja ki is Jimin valójábban?? De mégis ki ő és mit akar tőlle?? Ahh ugy izgulok, hogy hagyhattad itt abba?? És ez az egész L.Joe és Juniel ugy... nem gondoltam volna hogy megjelenik a csaj és hogy ilyen tökeletrs. Meg nekem is összefacsarodott a szívem :'( hat én nekem nem lenne lelki erőm ahhoz hogy így egyutt dolgozzak a szerelmemmel akinek mar van valakilye és minden aldott nap nezhessem őket... tul fajdalmas lenne , bar Jimin erosebb mint én :D azért kíváncsi vagyok hogy ez Juniel tenyleg ilyen kedves lany e mint aminek mutatja magat... es mit csinalt o ennyi odeig a Wcn???? L.Joe meg mit valtott at a bunko enjere?? Én szerintem amikor Jimin azt a menekulo szoveget mondta és megrandult a szaja nem is azert randult meg mert tudta hogy hazudik hanem feltekeny lett Ken emlitesere. Es szerintem ezert is vette fel a bunko enjet, vedekezeskepp . Ohh és ha mar Kencinel tartunk :3 az elején lévő kis beismerése elég gyanus volt nekem :3 olyan erzesem van hogy a mondat masik felet mar csak azert mondta hogy ne tudodjon ki mit is erez valojabban :3 hat kíváncsi leszek mi fog ebbol kisulni, és alig varom hogy régi emberkék is felbukkanjanak :3 ohh és Yonggukot is :3 na gyorsan hozd a köviiit mert nem birok varni erre az isteni ficire annyira jooooooo ❤❤❤❤❤❤❤❤
VálaszTörlésBevallom, mindig mosolyogva olvasom a hozzászólásaidat, és közben repked a lelkem, de most volt egy rész, ahol felvisítottam :"D Ez a : "és mit csinál ő ennyi ideig a wcn?" volt :D Hát szegény már ki sem mehet a wc-re, hogy ne gyanúsítsa meg senki :'DD Lehet, hogy sor volt. Vagy elfogyott a wc papír. Vagy letámadta egy jehova tanúi.... Szegénykém :'D Bocsi, de ez jól esett, ez a kis nevetés. amúgy meg, lényegre térve... Majd kiderül, hogy milyen Juniel valójában, van e esetleg valamilyen titka, vagy csak egy egyszerű csajszi :) Hát hogy mi alapján, és hogyan dönt Ji Min, majd kiderül, de tudja ő, hogy nehéz lenne maradnia. Byung Hun meg... csak hozza a maga megérthetetlen bunkó formáját, ami mögött ki tudja mi rejlik. :) Ken meg Ken...
TörlésLassan meg megjelenik a többi szereplő is, csak addig még van pár dolog, aminek meg kell történnie, nem lehet csőstül a házba rontani. Asszem van egy ilyen mondás... :D Köszi, hogy írtál, igyekszem majd vele :)
Sziaaaa!^^
VálaszTörlésLegeslegelőször: GRATULALOK A NYELVVIZSGADHOOOOOOOZ!!!!<3
Eddig peldakepem voltal, mint iro, mostmar ezt is felirhatjuk a listara!:D
A reszekhez... JEZUSISTENEM te ki akarsz nyirni. A harmadikat meg nem volt idom elolvasni mert holnap koran kelek de... jaaaaaj istenem. A zsenilaitas az zsenialitas. Meg mindig total amazed vagyok amikor olvasom az irasaid, es nem tudom, miert posztolod ezeket egy blogra?? Ez jobb mint a sokoldalas es magyarorszagon hires konyv amit most olvasok... ugyan mit beszelek.... jobb?? Tobb mint jobb!!! Konkretan az a konyv meg sem kozeliti azt a professzionalitast amivel te irsz.
Amugy szerintem egy kesz irasod kuldd be egy kiadohoz. Mert vesziteni nem veszitesz vele, de szerintem neked meg jovod is lehetne ilyen teren!! Egyszeruen eszmeletlen vagy, erre nincs mas szo... oke most kicsit kikeszultem... ja es Junielt mar most utalom teljes szivembooool!^^ A sracot akivel iszogatott viszont imadom. Nem tudom miert de o tiszta aranyos. Es ez a no meg... meg tul keveset tudunk rola de eleg parara a resz vege! Eeeeees! Amikor belekukkantottam a szereplok fulbe es ott volt Jongin ... de amikor megpillantottam Jimint en le estem a szekrooool!!!! Es oszinten remelem, hogy neki nem fogsz gonosz szerepet adni, mert akkor kikeszulok... ket ember akiket iiiiimadok, nem cseszhetsz igy ki velem hogy mindegyiknek gonosz szerepet adsz. (vagy a gonosz fia ez csak reszletkerdes:D..)
Huuuuu azthiszem ennyit akartam. Bocsass meg kisse zagyvan fogalmaztam, de sietnem kell mert holnap koooran (jo csak fel nyolckor de az koran van hetvegen::DDD) kell kelnem es nem akarok meghalni.
Holnap (hacsak nem leszek hulla faradt a nap vegere) irok meg egy normalisabb osszeszedettem kommentet a kovetkezo resz ala, de addig is.... Hwaitiiiing es gondolkozz el azon amit mondtam. Neked van jovod ebben!!!! Tul jo vagy a blogokhoz!
Ps: sajnalom, hogy ilyen sokaig nem irtam, de ha nem is irok, itt vagyok, es meg akkor is orulok az uj reszeknek ha nem tudom elolvasni oket azonnal!:D Es vedd ugy, hogy amint felraksz egy reszt, egy Petra valahol Ausztriaban boldogan folytatja tovabb a tanulast, azt varva hogy olvashassooon!:D
Meg egyszer gratulalok nagyon a nyelvvizsgaaadhoooooz!!!^^
Köszönööööm :D Hát igazából ennek a nyelvvizsgának története van, amiért kész csoda, hogy meglett, mert eredetileg az alapfokra akartam jelentkezni, biztos ami biztos alapon, de csak mert rövidzárlat lehetett az agyamban a jelentkezési lap kitöltésekor, hát a közép-felsőt jelöltem be. (nem vicc, a közép-felső fok egyben van, és én képes voltam az bejelölni... nem, én sem értem....). Két hónappal a vizsga előtt jöttem rá, hogy aláírtam a halálos ítéletemet, de már nem volt mit tenni, két hónapon keresztül kinyírtam a szociális életemet, és csak tanultam :'D De még így is azt hittem vizsga után, hogy megbuktam. Ezért lepődtem meg annyira tegnap :"D Szóval nem annyira okos, mintsem szerencsés vagyok :D A példakép ezért erős túlzás :)
TörlésHogy miért blogra írok? Nem tudom, mókás. Meg igazából mikor elkezdtem blogra írni, akkor nőtt meg kicsit az önbizalmam írás terén, mikor jó visszajelzéseket kaptam, mert ugye más az, ha ismeretlen ír, mint ismerős, akinek megmutattam.
Eddig egyetlen egy befejezett regényem van, még 16 éves koromból, de azt át kéne dolgozni, mert alapvető hibákat tartalmaz :D A többinél, mert óóóó, nagyon sok van elkezdve, meg mindig megakadtam. És bár lenne időm folytatni, de sajnos most nem nagyon van :/ De majd ha kiadok egyet, akkor küldök neked díszpéldányt, a hosszú hozzászólásaidért, és bátorításodért :D
Örülök amúgy, hogy tetszik. Juniel elment sírni, Yong Guk meg örül, hogy szimpatikusnak találod. Jimin meg... hát majd meglátod, de nem olyan karakter lesz, mint amilyenre szerintem számítotok :'D
Köszi hogy írtál, és jó síelést, vigyázz, meglegyen a kezed-lábad, mikor hazamész :D
Oke, total kipurcantam, nincs mar erom olvasni!:( es koszonooom nagyon jo voolt, habar sikerult majdnem elutnom valakit amikor eloszor kiszalltam a liftbol (elso sieles az evben, szoktak tortenni ilyenek:'D).
TörlésA peldakep pedig nem tulzas. Az iras teren tenyleg az vagy, mert sok iro van akinek imadom a konyveit, de ilyen jot, ilyen osszetetett, ilyen... ZSENIALISAT meg nem olvastam. Jo talan J. K. Rowlingot nem ubereled! :D De ez egyszeruen vaaaaaa. Valami teljesen uj valami teljesen mas.
Oke a nyelvvizsga reszt azt megertem:DD De akkor is rohadt jo vagy, szerintem en nem is mertem volna bemenni:'D
Oke, total kipurcantam, nincs mar erom olvasni!:( es koszonooom nagyon jo voolt, habar sikerult majdnem elutnom valakit amikor eloszor kiszalltam a liftbol (elso sieles az evben, szoktak tortenni ilyenek:'D).
TörlésA peldakep pedig nem tulzas. Az iras teren tenyleg az vagy, mert sok iro van akinek imadom a konyveit, de ilyen jot, ilyen osszetetett, ilyen... ZSENIALISAT meg nem olvastam. Jo talan J. K. Rowlingot nem ubereled! :D De ez egyszeruen vaaaaaa. Valami teljesen uj valami teljesen mas.
Oke a nyelvvizsga reszt azt megertem:DD De akkor is rohadt jo vagy, szerintem en nem is mertem volna bemenni:'D
Meghiszem azt :D én eleve csodálok mindenkit, aki síelni mer, régen csak azt láttam, hogy az osztálytársaim fél karral lábbal jöttek vissza az ilyesmi után, és túlságosan szerettem magamat ahhoz, hogy ilyenre vállalkozzak :D Amilyen szerencsétlen vagyok, tuti kitörtem volna a nyakam... :'D
TörlésHát a Harry Potter nekem is nagy kedvenc volt/kedvenc életem végéig, :D De nem is jobb akarok lenni az íróknál, mert az nagyon relatív, inkább egyedi. Addig meg még hosszú az út :')