3. fejezet

Chapter 3.

A kezdés fele a csatának…

- Hol voltál, ilyen kora reggel?- szegezte nekem Suzy a kérdést, mikor beestem a szobába.

- Miért is mondanám el?- kérdeztem vissza, majd ledobtam a sporttáskám az ágyra, és az ünneplős egyenruhához léptem. Kétféle ruci volt itt. A hétköznapi és az ünnepélyesebb. És mivel ma volt az évnyitó, ezért ez utóbbiba kellett öltözni. Igazából mindkettő szinte egyforma volt, csak a színe volt más. Rövid szoknya, ing, nyakkendő, és egy blézerszerű kabátka. Én persze nem vettem hozzá csillivilli magas sarkút, csak egy egyszerű fehér converse cipőt. Majd megnézhetik, hogy mikor fogok én kiöltözni…

- Talán mert érdekel!- mondta a lány a hátamnak.

- Jó. A titkos szeretőmmel találkoztam, aki megígértem, hogy megszöktet, de ha mégsem sikerül, akkor bizony elénekel egy balladát az ablakom alatt- mosolyogtam rá szendén, de ő csak egy fintort vágott. Sulli persze jól szórakozott rajtunk, mármint miközben épp az egyenruhájába bújt bele, néha felnevetett. Csodálkoztam is, hogy vele jól kijön Suzy.

Ekkor írt üzenetet Henry.

Bocsi, kicsit elaludtunk, így nem tudunk reggelizni menni az ünnepség előtt. Ha gondolod, menj el, majd ott találkozunk. Fighting!

Gyorsan visszaírtam neki.

Nem baj, majd megyünk együtt ebédelni!

Így aztán indulhattam egyedül reggelizni. Arról szó sem lehetett, hogy kihagyjam, elvégre imádtam enni. De hát kellett is a sport mellett.

Az étkezőbe érve kicsit összeszorult a gyomrom, látva, hogy mennyien vannak, és mind vígan beszélgetnek a társaságukkal. Ezek örülnek, hogy iskola van? Megáll az eszem…

Tettem egy joghurtot, egy banánt, egy pohár narancslevet, két kiflit és némi meggy dzsemet a tálcámra, majd lehúztam a kártyámat, és kerestem egy viszonylag kihalt asztalvéget.

Próbáltam nem törődni a rám vetődő pillantásokkal. Nyilván felismerték, hogy új vagyok itt, és antiszociális… Remek beilleszkedési kísérlet. Két perc sem telt el, hallottam, hogy mindenki rólam sutyorog.

Ekkor hangokat hallottam meg közvetlen a hátam mögül.

- Ne csináld ezt, Chunji!- visított valaki.

- Mondtam már, hogy én akartam a meggyes joghurtot!- szólt valaki másik.

- Már tudhatnád, hogy Niel mindig elveszi előlünk a meggyeset!- nevetett valaki, majd csörömpölést hallottam, mire hátranéztem. Nagy hiba volt, mert mögöttem pont három srác versengett egy tálcáért, és pont akkor borult le az egyik pohár, mikor hátrafordultam, így annak tartalma az ünneplőmre köszönt rá. Amint láttam, átlátszó volt, így mertem remélni, hogy csak víz.

- Aisshh!- pattantam fel a váratlan borulás miatt. Az összes fiú felkapta a fejét és rám bámult. Ekkor ismertem fel őket. Ők voltak azok, akiknek láttam az érkezését tegnap, és a lábamra húzták a bőröndöt. A négy fiúból, a felemás hajún kívül mind itt volt.

- Ó, az új lány!- kiáltott fel a szőkésbarna- Nagyon sajnálom!- motyogott, majd gyorsan egy szalvétát kapott le a tálcájáról, amit mellém dobott le, és azonnal elkezdett vele törölgetni. Én csak sokkolódva álltam, elvégre a mellem környéke volt a legvizesebb. Mikor leesett neki, hogy mit taperol, akkor idiótán elvigyorodott, és felpillantott rám.

- Ez most kicsit gáz, nem?

- Nagyon- bólogattam rá, mire a világosbarna hajú arrébb taszajtotta.

- Chunji, menj arrébb, és ne viselkedj úgy, mint aki először kerül egy női mell egy méteres körzetébe, láttam mit műveltél a nyáron… Casanova. Na, vedd le szépen ezt a kabátot- nyúlt a ruhámhoz, és lehúzta rólam a blézert, mintha az anyukám lenne- Mindjárt megszárad. Nem vagy ránk mérges, ugye?

- Dehogy- legyintettem, és a kabátkát magam mellé téve visszaültem.

- Leülhetünk?- kérdezte a harmadik srác, a kis manókinézetű. Igazából egészen aranyosak voltak, kinézetre is.

- Persze- motyogtam, de mielőtt válaszoltam volna, már le is tették magukat, és belakták az eddigi lakatlan asztalvégemet. Ezzel majdnem minden ebédlőben tartózkodó figyelmét magukra, na meg persze rám vonva. Ahogy láttam, a lányoknak nem tetszett, hogy ennek a három balféknek a társaságába kerültem. Én, az új lány.

- Lee Chan Hee vagyok- mondta a szőkés- De hívj csak Chunji-nak. Mindenki így nevez. Ő meg itt Ahn Daniel, de azt hiszi menőbb, ha csak Niel-nek szólítjuk… persze alaptalanul…- erre a világosbarna, aki a lábamra húzta a bőröndöt tegnap, fejbe vágta, amitől az kis híján belefejelt a croissant-jába.

- A Niel név menő, nem igaz?- nézett rám.

- Igen, nekem is nagyon tetszik- bólogattam, hogy megnyugtassam.

- Ő pedig itt Yoo Chang Hyun, de mivel ez a név annyira nem eredeti ezért lett Ricky- tette hozzá Chunji- Igazából én adtam neki ezt a nevet, mikor 10 évesek voltunk, mert hasonlított a régi hörcsögünkre, akinek ez volt a neve…

- Mit szólsz be a nevemre?!- pattant fel a kis manó- A Chunji-t meg egy chivavának sem adnák, annyira gagyi.

- Okés, fiúk!- szóltam közbe- Szerintem pazar neveitek vannak, és igazán tökös legényeknek tűntök tőle!- vigyorogtam bele a kiflimbe.

- És neked van neved?- nézett rám Niel. Ezek tényleg mentálisan gyengének gondolnak?

- Nem, anyámék elfelejtettek adni- vágtam vissza azonnal, mire felröhögtek. Ezek élvezik, ha beszólnak nekik, vagy mi? Nem tűnnek túl érettnek… De hát elég szórakoztató társaság volt.

- Akkor hogyan szólítsunk? Tetszik az új lány név?

- Nem. Yoo Ji Min vagyok.

- Melyik évfolyamba jársz?- kérdezte Ricky boci szemekkel.

- Végzős leszek.

- De jó, akkor osztálytársak vagyunk!- mondta, és fel sem tűnt neki, hogy a tej, amit ivott, az a szája felé tapadt.

- Valahogy nehéz elképzelni, hogy ti ezután az év után kiszabadultok a nagyvilágba- kezdtem el felbontani a joghurtomat, mikor megláttam, hogy Chunji nyál csorgatva néz a kis dobozra. Ja, hogy én is meggyeset hoztam? Fejemet csóválva elé toltam.

- Tessék! Kinézed a kezemből.

- Nekem adod a joghurtot?- nézett nagyot. Szóval ezennel beloptam magam a szőkés fiú szívébe.

- Azért szobrot ne emelj nekem ezért!- nevettem, majd megtapogattam az ünneplő felsőrészét- Még mindig vizes- motyogtam.

- Ne aggódj, még van 10 perc az évnyitó kezdetéig. Megoldjuk!- kacsintott Niel, majd gyorsan belapátolták a maradék kaját, Ricky felkapta a kabátkámat, majd intettek, hogy kövessem őket. Ötletem sem volt, hova terveznek menni, de minden mindegy alapon követtem őket.

Az alagsorba vezettek, ahol az egyik ajtó előtt megálltak, és bekopogtak, de mivel válasz nem jött, ezért benyitottak. Egy mosókonyha szerűség volt, pár mosógéppel, és vasalódeszkákkal.

- Ahjumma, nem tetszik itt lenni?- szólt be Niel.

- Úgy tűnik nem tetszik a néni itt lenni- figuráztam ki a túl formális beszédét.

- Nekem tanítottak jómodort- mondta sértődötten.

- Rólam lepergett- nevettem és a vasalóhoz mentem, majd bedugtam a konnektorba. Kerestem egy anyagzsebkendőt, amit magára a ruhára tehetek, hogy ne égesse ki a kabátkámat. Párszor végighúztam rajta a vasalót, hogy a melegtől a víz elpárologjon, közben a fiúkhoz beszéltem.

- Egy szobában vagytok?

- Niel és Ricky igen, egy harmadik sráccal, Changjo-val. Akit tegnap is láthattál. Akinek félig vörös a haja. Én pedig másik két sráccal. Az egyik L.Joe, a másik C.A.P. Így hatan vagyunk jó barátok. De szinte mindig átmegyünk egymáshoz, így nem számít ki kivel van egy szobába- vázolta fel a helyzetet Chunji.

- Sapóval már beszéltem- mosolyogtam- Reggel találkoztunk a tornacsarnokban.

- Akkor jó korán kellett odamenned… C.A.P képes hatkor felkelni, hogy lemenjen edzeni. Amúgy az egész napot végigalussza… ki érti ezt…?

- Én is akkor szoktam. És kit mondtatok még, L.Joe? Őt még nem láttam… Amúgy sportot űztök abból, hogy kinek van a legfeltűnőbb neve?

- Ugyan, ez csak afféle családi…

- Ez megszokás- vágott Ricky szavába Chunji. Rendben… Nem kell mindent tudnom.

Épp végeztem is a kabátommal.

- Mehetünk is akkor…

- Ha már itt vagyunk, akkor Ji Min-ssi, légy oly kedves az enyémet is…- nyújtotta pironkodva oda az öltönyét Ricky.

- Hjá, minek nézel, szeretetszolgálatnak? Miattatok lettem vizes. Vasald ki magadnak!- intettem. Megszoktam, hogy senki nem kért tőlem szívességet, magamtól meg pláne nem ajánlottam fel ismeretleneknek. Bunkó voltam? Lehet, de nem volt tapasztalatom, hogyan kell viselkednem a barátokkal. Mert ahol kilógtam a sorból, ott sosem találtam olyanokat, mint amilyen magam voltam.

- Jól van- lépett a vasalóhoz, és elkezdte huzigálni rajta a vasalót. Látszott, hogy nincs túlzottan képbe, hogyan is kell használni, de irtó aranyosan próbálkozott.

- Add ide!- sóhajtottam fel, majd hátat fordítottam nekik, és gyorsan kivasaltam Ricky kabátját. Te jó ég, mit csinálok!?- nevettem magamban, de örültem, hogy nem kell egyedül lennem.

Ekkor csörgött a telefonom.

- Szia Henr…

- Hol a fenébe vagy?- hallottam unokatesóm ideges hangját- Már mindenki itt van a díszteremben, az osztállyal, csak te nem, meg pár idióta az osztályból,- ahha, gondolom ez erre a 3 idiótára utalt- és egy perc múlva kezdődik az ünnepség.

- Valami közbe jött! Pár perc és ott vagyok- mondtam, majd letettem és újdonsült barátaim felé fordultam.

- Fiúk, nem kezdődik még a…

- Az évnyitó, basszus, meg is feledkeztem róla!- nevetett Niel, majd elindult az ajtó felé.

- Annyira mondjuk nem hiányzik. Az a bájgúnár mond megint beszédet, a lányok visonganak… nem is baj, ha késünk!- húzta el a száját Chunji.

- Ki mond beszédet?- kérdeztem.

- Az iskolatulajdonos- mondta ki Ricky úgy, mintha ez valami trágár szó lenne.

- És őt miért nem kell szeretni?- néztem körbe.

- MI nem szeretjük. Te valószínűleg fogod. Két pillanat, és meglátod, hogy miért!- állt meg a földszinten lévő egyik nagy barna faajtó előtt, majd a szája elé tette az ujját, jelezve, hogy maradjunk csendben, majd lassan kinyitotta.

A terem olyan volt, mint egy bálterem, csillárral, meg arany angyalfenekekkel… jó, ez utóbbi nem volt jelen, de majdnem… A székeken legalább 120 diák foglalt helyet. 4 osztály, mindbe, ha jól számoltam 40 diák. Ennyi volt az iskola diáksága. De mind valami fejes gyereke…

Chunji megragadta a csuklómat, és úgy kezdett el maga után húzni, a székek között szlalomozva. Elöl egy férfi beszélt, de egyenlőre nem tudtam ránézni, mert lefoglalt a kommandó, hogy ne vegyenek észre. Majd az egyik hátsóbb osztály utolsó sorába ültünk be, mire pár arc hátrafordult. Köztük Henry is. Rámosolyogtam, de ő, mikor észrevette, hogy kikkel vagyok, csak durcásan visszafordult. Most meg mi baja? Egy idősebb férfi is rám nézett a hátsó sorból. Csak nem ő az osztályfőnökünk? Hát, nem indítok itt sem jó ponttal.

-… idén az épület fennállásának ünnepeljük 100. évfordulóját…- hallottam újra a férfi hangját, és előrenéztem. Tágra nyílt a szám. Én azt hittem, hogy az iskolának a jogtulajdonosa valami öregember, de ez… Ez egy tökéletes férfi volt. Nem lehetett több 28 évesnél, barna haja tökéletesen keretezte porcelán bőrét. Nem ilyen férfik az eseteim, de hát ez… huh, a hideg is kirázott, annyira jól nézett ki. Szóval ezért mondta Sulli, hogy várjam meg, hogy hogy néz ki. So Ji Sub igazgató sem volt semmi, hát még ő!

- Puff! Eddig volt Yoo Ji Min normális. Már ő is belezúgott Kim Jae Joong-ba- kommentálta az eseményeket Niel.

- Ez a neve?- suttogtam vissza átszellemülten.

- Igen. Nagyon gazdag, országszerte vannak nagyobb beruházásai, de sok időt tölt a suliban, szóval ne aggódj, sokat fogod látni- suttogta Chunji.

- Sok a pletyka róla- folytatta Ricky, mire ismét kaptunk pár pisszegő és szúrós szempárt a beszédért.

- Micsoda?- kérdeztem.

- Én épp nem vagyok pletykás, de pár nap, és mindent megtudsz róla, nem egy diszkrét társaság ez- mosolygott rám. Hát jó… Ekkor vettem észre az előttem lévő sorban Sapót. Épp hátranézett, így intettem neki, mire mosolyogva viszonozta a gesztust. Mellette a felemás hajú (Changjo?) ült, mellette meg már nem tudtam kivenni ki, a fejek tengerében.

Ekkor végzett Kim Jae Joong a beszédével, amit taps fogadott.

- Láttad? C.A.P mosolygott- morogta Chunji Niel-nek, de meghallottam én is- Nem túl gyakori. Azt hiszem az új barátnőnk veszélyes… És láttad milyen jó a hátsója…?- erre oldalba böktem.

- Hallom- mordultam rá- És ne stíröld a seggemet!

Erre csak magában kuncogott, és előrefordult. Én meg hátradőltem, hogy végigaludjam a továbbiakban számomra érdektelen ünnepséget.

*

- Akkor maga lesz az új lány az osztályban?- kérdezte az ofő. Igen, miután az évnyitónak vége lett, odahívott magához, és beinvitált a tanári szobába megbeszélésre. Csak intettem a fiúknak, meg Henry-nek, és követtem.

- Igen- válaszoltam, bár ez tök egyértelmű volt.

- Megkapta az órarendet?

- Igen.

- A könyvei megvannak?

- Igen- mondtam már ezredszerre.

- Akkor azt hiszem nincs is szükség másra, Ji Min kisasszony. Délután lesz egy osztályfőnöki óra, 2-kor kezdődik, miután megebédeltek. Holnaptól meg kezdődik a tanítás! Remélem nem lesz semmilyen gondja a beilleszkedéssel- mosolygott, én meg morogtam az orrom alatt, egy „ugyan már”-t és meghajolva távoztam. Azonnal Henry számát tárcsáztam.

- Hol vagy?- kérdeztem, miután felvette.

- A szobámban. Sziesztázok- a hangja furcsán sértettnek tűnt. Ennyire besértődött, hogy azzal a három fiúval voltam?

- Odamehetek?- kérdeztem.

- Felőlem…- jött a válasz, mire fintorogva lenyomtam. Férfiak… ki érti ezeket?

Elindultam a hálószobák irányába, csak most épp a másik irányba indultam. A házirendben nem tettek említést arról, hogy napközben ne mehetnék a fiúk részlegéhez, így lazán besétáltam. Pár fiú lődörgött a folyosón, akik mind megbámultak.

Mi van rajtam? Leettem magam?- pillantottam le magamra, de semmit nem találtam. Végül vállat vonva mentem tovább. Említette Henry, hogy ők a 56-os szobában laknak. Itt az 50., az 51. és a…

- Kit látnak szemeim?!- hallottam meg ekkor egy ismerős hangot. Valamiért nagyon mély nyomot hagyott. A hang irányába fordítottam a fejemet, és megláttam az egyik ablakbeugróban, kezében a telefonjával a szőke srácot. A tökéleteset… a tökéletesen pimasz, arcátlan, bunkó, utálatos srácot. Aki fejbe vágott egy kinyíló ajtóval.

- Kezdtél hiányozni- néztem rá, és grimaszoltam egyet, szívből jövően.

- Sejtettem- lökte el magát az ablaktól, és közelebb jött. Csak most tűnt fel, hogy nem egy égimeszelő, hanem viszonylag alacsonyabb. De még így is magasabb volt nálam- Láttalak ma. Te is végzős vagy, igaz?- állt meg közvetlen előttem, de eszem ágában nem volt hátrálni. Nem. Az olyan, mintha megijesztene. És tudom, hogy ez a célja. Mármint az arcából ítélve. Nyilván nagyon beloptam a szívébe magamat...

- Igaz. Ezek szerint te is. Nézhetjük egymás fejét minden nap. Remek!- nevettem fel gúnyosan.

- Látom, még mindig nem tanultál jómodort. Utálom azokat, akik ekkora szájhősök- csóválta a fejét- Amerikai vagy, igaz? Egy elkényeztetett, kisujját sem mozdító, apucilánya…

Nem tudta tovább mondani, mert az arcán csattant a tenyerem. Jó nagyot. Zengett belé a folyosó, és szinte mindenki, aki a közelben volt, ránk bámult. Okés, lehet, hogy ez hiba volt, de engem senki ne jellemezzen így. Mert ez így nem igaz. Sosem kényeztettek el a szüleim, ez elvileg így volt 7 éves korom előtt is. Nem kaptam meg mindent, amit akartam, direkt arra neveltek, hogy harcoljak azért, ami nekem jár. Hiába voltunk gazdagok... Bár ő nem tudhatta, hogy milyen heves a vérmérsékletem. Főleg, ha valaki beszól nekem.

A szőke fiú pár pillanatig meredten nézett rám, majd hitetlenül felnevetett, elkapta a csuklómat, és a falhoz szorított másodpercek alatt. Alig kaptam levegőt, annyira meglepett. Lehet annyira elvetemült, hogy megüt egy lányt ezért? Pedig hát ő provokált!

- Eressz el!- sziszegtem neki, és igyekeztem nem mutatni, hogy már túlzottan szorítja a végtagomat.

- Nincs kedvem. Velem nem szórakozhat akárki!

- Én nem is akárki vagyok!- válaszoltam mélyen a sötét szemébe nézve. Közelebbről még mélyebb volt. Egészen bele lehetett veszni… ha az ember pár pillanatig elveszti a kontrollt maga felett.

- Akkor ki vagy?- biccentette félre a fejét, és ha épp nem utálatosnak tartottam volna, akkor egészen biztosan vonzónak tartom még ezt a tettét is. Koncentrálj, Ji Min. Ez csak egy tahó srác.

- Ji Min!- hallottam hirtelen a folyosóról Niel hangját- Ismerkedsz L.Joe-val?- nyitotta tágra a szemét. A többiek is mind ott álltak, és kérdőn néztek rám. Egyedül C.A.P-et nem láttam. L.Joe? Szóval ő lenne a barátjuk? Ez a görény? Ne már!

- Hát… -nyögtem ki, és elvörösödtem erre a mondatra. Akár félreérthető is lehetne ez a póz, amiben álltunk, de ő még mindig nem eresztett el. Ekkor Chunji sétált oda, és megragadva a szőke srác vállát végre szabad lettem.

- Mi a francot csinálsz ezzel a lánnyal?

- Az az én dolgom!- rázta le magáról a másik kezét L.Joe- Valakit meg kell nevelni! Mert még nem tudja, hogy mi itt a rend!- fordult vissza felém.
- Haver, azt hiszem, az agyadra ment valami...- sóhajtott a magasabb fiú, mire kapott egy nagyon csúnya pillantást barátjától.

- Ji Min kedves- kotyogott közbe Ricky- Kivasalta a kabátomat.

- Az én nevemet megdicsérte- vigyorgott büszkén Niel.
- Nekem meg odaadta a meggyes joghurtját- tette hozzá Chunji.

- Csak nekem nem jár semmi?- kérdezte Changjo közömbös arccal, mintha igazából nem érdekelné a téma, csak azért szólalt meg, hogy legalább egyszer egy nap hallassa a hangját, hogy ne rekedjen be.

- És nekem?- nézett rám L.Joe is, felvont szemöldökkel.

- Közelebbről megismerhetted a földet, tágítottam a látóteredet- feszítettem tovább a húrt. Pedig nagyon jól tudtam, hogy minél hamarabb távolabb kéne kerülnöm ettől a fiútól.

- Elég tág a látóköröm- nevetett gonoszan, majd közelebb lépett- Tudod, most mit látok?- kérdezte suttogva.

- Engem, Byung Hun?- szaladt ki belőlem a név, amit még So Ji Sub igazgató említett. Valamiért most beugrott. De úgy látszik, hogy jobb lett volna, ha feledésbe merül, mert a fiú szeme hirtelen összeszűkült, ismét megragadta a csuklóm, de ezúttal úgy, hogy fájt is, és nem bírtam visszatartani egy fájdalmas nyögést.

- Ne merészed még egyszer…- szűrte a foga között.

- Miért, nem ez a neved?- kérdeztem, de a szemem már elkerekedett, úgy szorította a kezem.

- Ne merd még egyszer kimondani- okés, már konkrétan féltem a sráctól. De ezt nem mutathattam ki, mert akkor ő győz.

- Mert, akkor mi…?

- Mi az istent csináltok?- csattant ekkor egy erélyes hang, mire a szőke fiú engedett a szorításon. C.A.P állt nem messze tőlünk, és mérges szemekkel nézte állítólagos barátját.

- Azt hiszem magyarázattal tartozol, L.Joe. Ereszd el!- bökött felém.

- Miért véd téged mindenki?- nézett vissza rám a fiú, majd lassan eleresztett, de a tekintetével még fogva tartott. Sapó mellém sétált, és vállamnál megfogva, finoman maga felé fordított, és már szólásra nyitotta a száját.

- Ji Min?- hallottam ekkor végre egy számomra megváltást jelentő hangot.

- Henry!- mosolyodtam el, és a fiú felé néztem. Akkor most már mehetek végre? De unokatesóm nem engem nézett, hanem a díszes 6 fős társaságot, akik körbevettek. Mellém sietett, és megragadta a karomat, majd arrébb húzott.

- Mit csináltatok vele?- kérdezte dühöngve. Még sosem láttam ilyennek. A hat fiú reakciója is különböző volt. Niel és Ricky elnéztek egy másik irányba, Changjo közömbösséget tettetett (mondjuk ő szinte mindig), C.A.P és Chunji pedig L.Joe arcát nézték, ami egyre jobban elkomorult. Egy idő után meglepett, hogy még mindig tudja fokozni.

- Hozzád tartozik?- kérdezte Henry-t lassan, szinte fenyegetőzve.

- Igen. Szóval egy ujjal hozzáérsz, akkor meghalsz!- mondta a karomat szorongató fiú, majd elkezdett maga után húzni, minél messzebb tőlük. Csak egyszer néztem vissza L.Joe-ra. Elég is volt. A szeméből semmi jót nem tudtam kiolvasni. Csak annyit, hogy ezek után mindent megtesz, hogy tönkretegye az életemet, és ami még fontosabb… Henry-ét.